2024.06.13
Mit jelent NEKEM a HÁLA?
2024.03.15
A hála érzése az emberi érzések alapállapota.
Tudom, hogy talán, sosem néztél még így rá. Ma pedig túlzottan elcsépelt is ez a fogalom. Ezt kötelező csinálni, érezni, mert akkor vagy úton önmagadhoz. Ez valami, amit nagyon gyakorolni kell minden nap.
Én most azt aspektust hozom ide, ami nekem tegnap ismét egy nagy megvilágosodás pillanatot adott.Az az érzés szállt meg, és hihetetlenül felszabadító volt, hogy:
Lehetek hálás magamnak csupán azért, hogy létezem. Azért, hogy itt vagyok ezen a Földön, és a lábam éri a talajt.
Ez nem egy újabb "kell" az életemben. És nincs feltétele. Nem kell jól cselekedni, jól érezni, jót tenni.
Önmagunkat szeretni, az nem egy kell.
És nem valami, amiért ezer dolgot meg kell tenni. Egy megfeleléskényszeres embernek ez "big challenge". Én el se tudtam képzelni korábban, hogy nem kell ezer lépést tenni azért, hogy hálás lehessek önmagamnak önmagamért.
De ez a felismerés minden pénzt megér. Éreztem, hogy elönti a testem a jó érzés és potyognak a könnyeim.
És ez hiába egy evidens dolog is lehetne, az emberek nagy többsége még egyszer sem érzett hálát önmaga iránt. Ha igen, akkor annak volt ezer előfeltétele.
De szerintem ott kezdődik az igazi hála, mikor teljes megengedésbe kerülünk önmagunkkal.
Mit jelent itt a teljes megengedés?
Hogy nem csak akkor vagyok hálás, ha minden klappol. Amikor jót tettem, fain vagyok. A teljes megengedés az arról szól, hogy nem zárom ki a rosszat. Ha a legmélyén vagyok önmagam sajnálatának, vagy éppen gyűlöletének, és ekkor is érzem a hálát, pusztán azért mert létezek.
Na ez már nagyon más minőség.Ez már valóban "big challenge".
Nekem ezt jelenti, hogy hálás vagyok magamnak, anélkül, hogy tettem, vagy nem tettem bármit is.
És ez a valódi. Ha nem adok feltételt magamnak. Nem kell jó tett. Nem kell jól érezni. Lehetsz éppen a padlón. Hibázhattál. De önmagadnak lehetsz hálás, azért aki vagy, azért hogy itt vagy, létezel, és sosem adod fel.
És ez a valódi. Ha nem adok feltételt magamnak. Nem kell jó tett. Nem kell jól érezni. Lehetsz éppen a padlón. Hibázhattál. De önmagadnak lehetsz hálás, azért aki vagy, azért hogy itt vagy, létezel, és sosem adod fel.
Hálás vagyok Önmagamnak, pusztán azért, mert Létezem!
Ma kezdődött a négy napos hosszú hétvégém. Nem terveztem semmi konkrétat. Csak éreztem, hogy muszáj egybefüggően egy hosszabb intervallumot nem dolgozni. Már az utolsó időszak kezdődött el a munkahelyemen. Április végén befejezem itt a pályafutásom.
Elég para, hogy hamarosan újra munkanélküli leszek. De mégis ez volt életem legjobb döntése. Egyszerűen minden sejtem érzi, hogy ez az élet, amit magamra kényszerítettem nem én vagyok.
Rá kellett jönnöm, hogy egyetlen szelete sem én vagyok. Csak valaki, aki meg akart felelni valaminek.
Még azt sem tudom, hogy kinek. Kb. mindenkinek körülöttem. De elvesztettem önmagam.
És most 38 évesen kötelességem kitalálni, hogy "KI VAGYOK ÉN MA?"
